Van egy olyan találó hasonlat, miszerint ha egy népszerű videojáték franchise-t megpróbálnak filmre ültetni, az olyan, mintha egy teli tár pisztollyal állnának neki orosz rulettezni. Semmi olyat nem lehet erről mondani, amiről a közönség ne győződött volna meg az eltelt 25-30 évben.

Nem egy videojáték-cím szenvedte el a minőségbeli megaláztatást, és alig pár darab van csupán, ami megütötte a korrekt mércét. Noha utóbbi eredmények kapcsán is számottevő a fanyalgó hangzavar, imigyen mindmáig rettenetesen nehéz a videojátékon alapuló filmeknek megfelelnie.

Minden filmkedvelő ember életében vannak meghatározó filmek, melyeket bármikor szívesen elővesz, és melyek nagy mértékben formálták a filmes ízlését. Jó magam sem vagyok ezzel másképp, és ennek apropóján úgy gondoltam, arra vállalkoznék, hogy listába szedem azon filmeket (vagy legalábbis egy részét), melyek masszívan formálták nemcsak a filmes ízlésemet, de a filmekhez való viszonyulásomat és szemléletmódomat is.

Ezek nem feltétlenül a kedvenc filmjeim, nem is az általam legtöbbször látott filmek, és még csak nem is feltétlenül azok, amiket a legjobbnak tartok. Az viszont ténykérdés, hogy mindegyikhez rengeteg emlékem és élményem fűződik, melyeket most úgy gondoltam, mással is megosztok, illetve megkísérlem felületesen bemutatni, miként tudják egyes alkotások formálni az ízlését és látásmódját egy filmkedvelő gyereknek. Nem is szaporítanám tovább a szót, vágjunk bele a közepébe!

Bár már kőkeményen az aktuális évtizedünket tapossuk, magunk mögött hagytuk több mint egy hónapja az előzőt, viszont mégiscsak érdemes megemlékezni arról, hogy a 2010-2019-es időintervallum mégis miféle újdonságokkal kecsegtetett számunkra.

Fontos azonban megjegyezni, hogy itt csak és kizárólag olyanok közül válogattam a listára, akik szigorúan az elmúlt évtizedben bukkantak fel először - magyarán Ríviai Geralt a partvonalról fog integetni a 2007-es videojátékos debütálása okán, valamint a Mass Effect brigádjának java része is csak a Normandy űrhajó tovaszálló visszapillantó tükréből fogja látni eme listát.

Uwe Boll. A név, ami egykoron minden filmszerető ember biztosítékát azonnal kicsapta, amint meghallotta. A név, ami filmes szitokszóvá vált rövid évek leforgása alatt. A név, amivel okkal azonosítják azon személyt, aki sírba rakta a videojáték adaptációkat.

A gigapofájú német filmhentes - a jó ízlés ellen elkövetett - merényletei között nem egy olyan címet találunk, ami egy már bejáratott és nagy kultusznak örvendő franchise-t tudhat a háta mögött a videojátékok médiumában: Alone in the Dark, Bloodrayne, Far Cry...

Éjszaka kell rémtörténetet mesélni...

A 80-as évek tagadhatatlanul a slasher műfaj aranykora volt. Több száz, igazán változó minőséget képviselő film látott ekkor napvilágot és borzolta az emberek idegeit; olykor, mert annyira félelmetes, olykor, mert annyira borzasztó volt.

Az évtized elején pedig megszületett a műfaj egyik alappillére, mely talán a mai napig az egyik legszórakoztatóbb széria a zsáner keretein belül. Megannyi későbbi film igyekezett lemásolni a receptet több-kevesebb sikerrel, de mégsem tudtak felérni elődjükhöz.

Attila második novelláját olvashatjátok az alábbiakban - az elsőt IDE KATTINTVA leshetitek meg!

Gyönyörű napra virradtunk ma a Párommal. Hét éve vagyunk házasok, és be kell valljam még mindig őrülten szerelmes vagyok Belé. „Te vagy a leggyönyörűbb nő!” Mindig reggel ezzel a mondattal ébreszt fel aztán pedig forró, puha ajkát az enyémhez illeszti, így összeforrasztva minket.

Ketten ballagtunk, a sötét utcán…

Guitar Hero, Battletoads és Twisted Metal - három játékcím, amelyek között látszólag semmiféle összefüggés nincs, mégis egy kosárba tehetőek egy egyszerű, de valamilyen szinten szomorú mondattal: mára azok a videojátékos zsánerek, amelyekben ezek az alkotások megszülettek, kihaltak.

Természetes, hogy az idő múlásával a közönségi igényeknek megfelelően formálódik a játékipar is, ám ettől függetlenül kétségtelen, hogy óriási űrt hagytak maguk után egyes videojátékos műfajok eltűnései. Most ezek közül fogunk szemezgetni és sorra veszünk 5+1 olyan zsánert, amik már nemigen képviselik magukat a mainstream áradatban, de mégis sokan hiányoljuk őket.