Éjszaka kell rémtörténetet mesélni...

A 80-as évek tagadhatatlanul a slasher műfaj aranykora volt. Több száz, igazán változó minőséget képviselő film látott ekkor napvilágot és borzolta az emberek idegeit; olykor, mert annyira félelmetes, olykor, mert annyira borzasztó volt.

Az évtized elején pedig megszületett a műfaj egyik alappillére, mely talán a mai napig az egyik legszórakoztatóbb széria a zsáner keretein belül. Megannyi későbbi film igyekezett lemásolni a receptet több-kevesebb sikerrel, de mégsem tudtak felérni elődjükhöz.

Minden valamire való horrorrajongó jól tudja, hogy ki érkezik meg hamarosan, mikor felcsendülnek Herry Manfredini ismerős dallamai..chchch-hahaha... Ha meg kell nevezni néhány ikont a horror műfajon belül a Voorhees fiú biztos ott lesz az első háromban. De vajon mire fel ez a töretlen siker? Miért lett a Péntek 13 széria a slasher műfaj alfája és omegája sokak szemében?

Kezdjük egy személyes vallomással. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy nekem is Jason volt az első igazi horror antagonista az életemben. Az ő és az édesanyja gyilkosságai voltak számomra az első meghatározó horrorélmény, de még nem a filmeken. Nemrég két hetet töltöttem el a testvéremnél és egy esti beszélgetés alkalmával, bizony fény derült rá, hogy nővérem valószínűleg igencsak vastagon benne van abban, hogy elindultan a lejtőn lefelé (mármint ami a mérhetetlen és töretlen szeretetemet illeti a horror műfaja iránt).

Ugyanis, nagyjából 14 lehettem, mikor kölcsön kaptam tőle egy könyvet, ami a Péntek 13 címet viselte. Ez a könyv az első három film cselekményét tartalmazza és mondanom sem kell, hogy azonnal a hatása alá kerültem. (Innen is köszi tesóm, még egyszer!) Ráadásul nem is olyan rég, egy megkésett karácsonyi ajándék képében, magam is a könyv boldog tulajdonosa lettem. (Ezért pedig neked jár a köszönet Pami!)

A Péntek 13 története igazi, tábortűz mellett elmesélendő rémtörténet. Pofonegyszerű és egyben sokkoló. A világtól való elszigeteltség egy sűrű erdő közepén, ahol a fák között ott les ránk a gyilkos. Maga a széria pedig szinte (1-2 kivétellel) sose akart több lenni ennél, mégis képes volt megújulni a maga szűkös keretein belül. Ez pedig sajnos egyaltalán nem mondható el más, hasonló horrorfilmekről.

Ott van például a Halloween széria, ami maximum az unalommal fog minket megölni. (A mai napig állítom, hogy a remek 78-as filmet sose kellett volna folytatni), vagy a Rémálom sorozat, ami önmaga paródiája lett, a szó legrosszabb értelmében, hogy az 1974-es nagyszerű, A texasi láncfűrészes mészárlás örökségének folyamatos megerőszakolásáról ne is beszéljek.

A Péntek 13. mégis képes volt egy olyan sorozatot letenni az asztalra, aminek minden epizódja élvezhető, bár tagadhatatlanul vannak gyengébb részei.

Az első négy epizód az amit bármikor, bármilyen körülmények között meg tudok nézni. Itt még nem kellett belenyúlni az eredeti receptbe, igazi slasher-filmek ezek, amiknek a története pusztán néhány éjszakát fed le. Szóval horrormaratonos estékre szívből ajánlom őket.

Az első epizód nyitójelenete megkockáztatom az egyik legerősebb nyitány a műfaj történetében. Nekem legalábbis az egyik leghatásosabb volt, ami azonnal odaszegezi a tekinteted a képernyőhöz. Innentől kezdve pedig a jól ismert nyári tábor, pajzán fiatalok, ötletes elhalálozások kombót kapjuk meg, ami rém egyszerű, mégis nagyszerűen áll a filmnek, csakúgy mint az ezt követő háromnak.

A változás valahol a sokat ostorozott, bár általam kifejezetten kedvelt ötödik résznél érkezett meg. Egy apró és annál kellemesebb csavar mellett, itt érezhető a humor először, mint műfaji és nem csupán hangulatkeltő elem. (Basszus... az egész egy nyomorult szelet csoki miatt történik!!!!)

A hatodik részt is egy igen korrekt, ámbár az előzőekhez képest unalmasabb epizódnak tartom. A humor itt már visszatérő vendég, sőt a természetfeletti is helyet kap, mely kifejezetten jól állt kedvenc csendes gyilkosunknak. A film temetős nyitójelenete parádés, igazi baljóslatú hangulatot áraszt magából és képes meglépni azt, amire az előző filmek ismeretében nem feltétlen számítanánk, mégis baromi jól működik, s ezáltal a halhatatlan ikonok közé emeli hokimaszkos gyilkosunk.

A hetedik epizód szerintem a leggyengébb része a szériának. Valahogy egyetlen elemében sem képes jól működni. A humor háttérbe szorul és a természetfeletti történések kerülnek előtérbe. Jó is lehete, ha nem lenne ilyen veszettül unalmas.

A nyolcadik részben kikerülünk a megszokott környezetből és Jason ellátogat Manhattanbe. Bátor, de sajnos nagyon rossz húzás volt ez a készítők részéről. Ez a fiú a Kristály tó mellé való, más közegben elveszíti azt, ami mindaddig a olyan rohadt jó volt benne. A fák között ólálkodó csendes gyilkos, a zajos New York-ban, nem működik jól, de ha egy véres komédiára vágysz, nyugodtan tekintsd meg ezt a filmet. Egy percét se lehet komolyan venni.

A kilencedik epizódban Jason pokolra jut. Önmagában egy kemény horror, de sajnos semennyire nem Péntek 13. Ismét azt mondom, hogy bátor, de hasztalan próbálkozás volt ez az epizód. A természetfeletti itt teljesen átveszi az irányítást, sőt a maga 20 áldozatával a széria bodycount listájának az élén van ez a film. De ez se menti meg attól, hogy ha Péntek 13 filmként nézed, akkor talán rossz szájízzel fogsz felállni a TV elől.

Aztán egy majdnem 10 éves szünet után megérkezett a Jason X, ahol kedvenc antagonistánk nem máshol, mint az űrben feni machetéjét a gyanútlan áldozatokra. Egyszerűen nem tudok haragudni erre a filmre, sőt egy jelenetben igazán nosztalgikus élményt is nyújt. (Igen a hálózsákos jelentre gondolok!) Részemről ez a széria záródarabja. Ugye kaptunk még egy spin-offnak tekinthető Freddy vs Jason-t, ami talán a nosztalgia miatt, de nekem a mai napig szerethető és egy számomra kevésbé élvezetes remaket is 2009.-ben.

Összességében elmondhatom, hogy a Péntek 13. azért volt képes ilyen hosszan életben maradni és egy vállalható minőséget képviselni végig, mert egyszer sem akarta megugrani a saját maga mércéjét. Voltak gyengébb próbálkozások, ahogy azt fentebb már leírtam, mikor ki akart mozdulni a komfortzónájából, de végül mindig visszataláltunk a Kristály tó partjára, mindig kézbe vettük a machetét és csináltuk azt úgy, ahogy egykor elkezdtük. Sose vette magát túl komolyan, de sose nyomta fullba a kretént.

A Péntek 13. filmek elevickéltek a saját farvizükön és ezért egy percig se lehetünk rájuk mérgesek, hisz pontosan tudjuk, miért ülünk le egy slasher filmet megnézni.

Nyugodt szívvel mondhatom, hogy Jason és édesanyjának a története megérdemelt helyet tölt be a horrorrajongó emberek szívében. Ez a széria képes volt megújulni úgy, hogy szinte végig ugyanazt a sztorit mesélte el nekünk. Arra, amire készült tökéletes és mindig az is lesz a szememben.

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - podcastek, videók, minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
RadioPublic - innen is hallgathatod podcast adásainkat!