Kár is karakterszámot pazarolni arra, amit mindenki tud: a videojátékok alapján készült filmadaptációk minőségi görbéje csapnivaló. Ám a kérdés ellentettjével érdekes módon kevesen foglalkoznak, avagy azon alkotásokkal, melyek valamiféle mozgókép alapján formálódtak.

Pedig a téma szintén szörnyen hálás, csak éppenséggel ez a formátum a skála másik pontján helyezkedik el, tekintve hogy elképesztően jó, már-már indokolatlanul patent adaptációk születtek az elmúlt évtizedekben. A gyorsan fejlődő játékipar közepette viszont sokan megfeledkeznek ezekről a darabokról, úgyhogy nincs mese, most rávetjük magunkat a topikra!

Akiknek anno szerencséjük volt az alábbiakban felsorolásra kerülő művekhez, azokkal egyfajta nosztalgiakirándulásra indulunk, míg mások, akik számára ismeretlenek lesznek ezek a játékok, nekik talán sikerül újat mondani és kedvet hozni néhány igazi gyöngyszemhez.

1. The Godfather: The Game

Sokkal előbb volt szerencsém A keresztapa alapján készült szoftverhez, mint hogy a filmet láttam volna. Gyerekként többször is végigjátszottam ezt a borzasztóan alulértékelt adaptációt, az élmény pedig a mai napig olyan szinten helyt áll, hogy bármikor képes felvenni a harcot a mai játékfelhozatallal is.

Frenetikus mennyiségű kontent jellemzi a The Godfather: The Game-et, ami pont hogy sajátosságainak köszönhetően nem skatulyázható be szimplán egy újabb GTA-klónként. A fejlesztési lehetőségek, a olasz maffiahangulat pazar tálalása, valamint a masszív méretekkel operáló nyílt világ gondoskodik róla, hogy beégjen az emlékezetünkbe az összkép.

Mégis két konkrét tényezőre levezethető, hogy miben rejlik isten igazából a játék zsenije: egyrészt a történetvezetésben keresendő a válasz. Gyakori a filmek alapján készült játékadaptációknál, hogy a sztori illeszkedik az alapanyaghoz, így például kiegészíti azt, befoltozza valamiféle hiányosságát, ahelyett, hogy mondjuk egy az egyben levezetné annak sztoriját, interaktív formában - noha erre is van szép számmal példa.

Mi vagyunk azok, akiket Luca Brasi frissen beavat a játék elején a család kötelékeibe, mi vagyunk azok, akik elrejtik azt a bizonyos fegyvert az étterem toalettjébe, mellyel aztán Michael Corleone elköveti az ikonikus kettős gyilkosságot (ezzel rálépve a filmből ismert útjára, amely a bukásához vezet a trilógia alatt), illetve mi vagyunk azok, aki végignézik Brasi halálát az ablakból, tehetetlenül.

Nagyon okosan implementálják az egyébként saját magunk által kreálható karakter sztoriját a filmbeli cselekménybe, hiszen nemcsak, hogy tisztelettel nyúl az alapanyaghoz, de annak egy másik oldalát is megmutatja. A másik erős fegyverténye pedig a The Godfather: The Game-nek, az a területfoglalási, zsarolási lehetőség, mely által egyre nagyobb jövedelmet építhetünk ki. Ütős kis mechanika ez mindmáig, valljuk be.

2. Harry Potter and the Prisoner of Azkaban

Gyerekkorom óta megrögzött rajongója vagyok a Harry Potter-filmeknek. A karakterekkel együtt nőttem fel, és a mai napig nem veszített varázsából egyik etap sem számomra - ugyanolyan lelkesedéssel ülök neki bármelyik felvonásnak, még azoknak is, melyeket nem szívlel túlzottan a nagyközönség.

Ez a fajta rajongásom talán annak is köszönhető, hogy nagyon fiatalon szerencsém volt a Harry Potter játékadaptációkhoz, szinte majdnem mindhez. Mégis, ha egyet kéne a sok közül kiemelnem, akkor az az Azkabani fogoly alapján megálmodott mű lenne, aminek az oka egyszerű: ez fonódott össze leginkább a gyerekkorommal, és ehhez kötnek a legszebb emlékek.

De hogy kimerülne-e a Harry Potter and the Prisoner of Azkaban érdemi csupra abban, hogy a nosztalgia szebbé tette? Messze nem erről van szó, sőt! Jellemző volt a széria adaptációira, hogy fantasztikus autentikussággal ragadták meg a Potter-mozik esszenciáját, és ebben szerintem az Azkabani fogoly adaptációja volt a legerősebb.

Félreértés ne essék, nem tartozok abba a közönségbe, akik szerint a harmadik rész a legjobb a filmsorozatban, viszont a belőle készült videojáték teljes mértékben kiemelkedik a szememben. Nehéz lenne konkrétumokat kiemelni, lévén tényleg a hangulatával tudott a leginkább újból és újból a konzol elé csábítani a játék, de a filmmel remekül összekötött történet sem hagyott kívánnivalót maga után.

Itt-ott kiegészítették jópofa melléktevékenységgkkel az egyébkénti narratívát, amik által még inkább élvezhetővé vált a játék, és összességében leszállítottak a fejlesztők egy olyan produktumot, ami nemcsak, hogy méltó a franchise hírnevéhez, de még inkább kiéheztette a rajongókat, hogy kapjunk egyszer egy nyílt világú RPG-t az univerzumon belül - amire talán most van is esély...

3. The Incredibles: Rise of the Underminer

Imádom A hihetetlen családot. Igen, mindkét részét. Hogy egyformán kedvelem-e őket? Talán. A folytatást még csak egyszer láttam, míg az első felvonásnak többször is nekiugrottam életem során. Hogy lenyűgöző-e az első film lezárása után játszódó adaptáció, a The Incredibles: Rise of the Underminer? Maximálisan.

Többször is átvitték ebbe a médiumba A hihetetlen családot, több játék is született a film alapján, sajnos viszont nekem csak a Rise of the Underminerhez volt szerencsém, ami azonban olyan szinten a szívemhez nőtt, hogy nehéz nem szuperlatívuszokban beszélni róla.

Pedig az alapok roppant egyszerűek: adott egy akciójáték, ami közvetlenül az első rész vége után játszódik, rögtön azután, hogy Aknakukac felbukkan a város közepén, és a komplett játékidő során Mr. Irdatlannal és Fridzsimannel kell felvennünk a harcot a rosszarcúak ellen.

Az alkotás sava-borsát a prímán eltalált bunyós mechanika adja, ugyanakkor megint ki kell emelni a légkört, ami körbelengi az egész játékot. Maradéktalanul hozza tokkal-vonóval a film érzésvilágát, erről pedig gondoskodik a szuper zenei válogatás is, amit összerittyentettek a játék kedvéért.

A The Incredibles: Rise of the Underminer támogatja a kétfős kooperatív módot, és ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor bizony itt be kell vallani, hogy ez az, ami miatt több lesz a szóban forgó alany, mint amit alapvetően várnánk tőle. Kihagyhatatlan darab, rajongók számára meg aztán pláne!

4. Madagascar

Ha megszakadok se tudnám megmondani, hogy láttam-e valaha teljes egészében a Madagascart - mármint magát a mesét. Ha hirtelen rá kéne vágnom a választ, lehet azt mondanám, hogy igen, hiszen homályosan bár, de él a fejemben jó néhány jelenet, de mégis olyan, mintha csak részleteiben lenne meg a dolog.

A visszaemlékezésben az sem segít túlzottan, hogy a játékadaptációt rongyosra játszottam, és nehéz megállapítani, hogy esetleg innen van-e meg a komplett sztori a fejemben, de egy biztos: a Toys for Bob egy nagyon frankó terméket szállított le a boltok polcaira anno.

Leginkább minijátékok gyűjteményéről lehetne beszélni, mivelhogy a Madagascar-játék nem skatulyázható be egy gameplay mechanikára levetítve. Folyamatosan változik, hogy mit kell csinálnunk, és ez többnyire a karakterek váltakozásától függ, mely időről időre bekövetkezik.

Egyik pillanatban még Alex-szel ordítjuk le az emberek fejéről a hajukat, a másikban Marty-val lopakodunk, a következő momentumban pedig a legendás pingvincsapattal követjük el az évezred kémmisszióját. Olyan kaliberű változatosságot köszönhet ennek az ötletnek a játék, miáltal nagyjából a megunhatatlan kategóriába lehetne sorolni.

Az meg már csak hab a tortán, hogy a melléktevékenységként elérhető, akár hatan is játszható minigolf rengeteg pofás játékestet tud eredményezni a haveri társaságokban, úgyhogy egy ínycsiklandó partijátékként is betudható a Madagascar.

5. The Lord of the Rings: The Return of the King

Hihetetlen belegondolni, hányszor kerültek elő csak ezen a listán az Electronic Arts által kiadott adaptációk, és ezt a listát a valaha készült egyik legjobbal zárjuk: A gyűrűk ura: A király visszatér átültetésével. Az hagyján, hogy kortalan mesterműnek tartalom a filmtrilógiát, de hogy milyen minőségben sikerült játéklemezre vinni az ötletet...

Tulajdonképpen a harmadik film történetét játszhatjuk végig, olykor olyan szegmensekbe is belekóstolva, amiket nem tárt elénk a mozi. Lehetőségünk lesz Gandalffal megóvni Minas Tirith-et egy gigantikus ütközetben, Frodóval és Samuval megvívni azzal a bizonyos óriáspókkal, Aragorn, Gimli és Legolas hármasával átverekedni magunkat a Holtak ösvényén, sőt Fekete Kapu ostrománál a teljes brigáddal kell feltartanunk a rohamot.

Határozottan ki lehet jelenteni, hogy messze nem lenne ugyanaz az élmény a játék, ha nem csendülne fel már a legelső pillanatban Howard Shore legendás zenéje, és nem tartana ki az utolsó percig. Hála a magasságosnak, licencelték a film zenéit, ezzel egy teljesen másik dimenzióba emelve a hangulatot.

Emellé párosul egy nagyszerű harcrendszer is, ami számos kombóval kecsegtet, de ha ez még nem lenne elég, akkor ott van a karakterek fejleszthetőségének opciója is. Új harcmozdulatok sokaságát oldhatjuk fel sorra, minél többet használjuk a karaktereket, ami nem találja fel nyilván a spanyolviaszt, de legalább van egy hosszútávú motiváció is az egész mögött.

Az alternatívaként bevethető kétfős kooperatív módnak köszönhetően akár egy haverral együtt is átverekedhetjük magunkat az Uruk-Hai hadseregeken, ellenben ebben az esetben a szólóélmény is hasonlóan kifogástalan.

Erre az öt remek adaptációra esett első körben a választásom, hogy szívesen írnék róluk egy keveset, azonban szerencsére olyan bőséges az a medence, amiben ilyen kiváló játékok lapulnak meg, hogy egész biztosan előrántjuk még a későbbiekben ezt a cikket, és gyártok hozzá egy második felvonást.

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - videók, podcastek és minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!