Aki ismer az tudja, hogy könyv nélkül sehova sem megyek. Ez nálam szinte annyira alap, mint hogy cipőt húzok a lábamra. Persze mostanában csak a táskámban van egy-egy novelláskötet, de régebben volt olyan időszakom, amikor kisebb könyvekkel a kabátom belsőzsebében mászkáltam.

Tehát az olvasás legalább annyira nagy szenvedélyem, mint a filmek vagy a zene. Nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Nem tartom magam könyvmolynak; néha falom őket, néha csak olvasgatok.

Ha már írtam nemrég egy listát életem meghatározó lemezeiről, gondoltam ugyanezt a könyvekkel is meg kéne tenni. Ez nem egy toplista lesz, nem a kedvenc könyveim, verseim, novelláim szerepelnek majd rajta. Nem a világirodalom remekei, pusztán olyan művek, amik akkor, az adott körülmények között sokat hozzáadtak az életemhez.

1. George Orwell - Állatfarm (Animal Farm, 1945), 1984 (1949)

Az első pontban azonnal két művel nyitok, ugyanis nálam ez a két könyv összetartozik. Az előbbi az utat mutatja be, míg az utóbbi a következményeket. Ez a két könyv egyfajta figyelmeztetés az emberiségnek, hogy mi vár rá, ha nem cselekszenek időben. Sokat elmond e két kötettel való kapcsolatomról, hogy Orwell disznóinak hívták a zenekart amiben játszottam és nem egy dalt inspiráltak az e könyvekben leírtak (1984, Disznóvilág, Goldstein).

Az Állatfarm egy nagyon egyszerű olvasmány, amit hamar kipörget az ember, a mondanivalója azonban annál súlyosabb. Az 1984 talán egy kicsit nehezebben emészthető mű, mégis, mikor néha ránézek a világra és visszagondolok a regényre, beleborzongok.

2. Aldous Huxley - Szép új világ (Brave New World, 1931)

A 26. századi Londonban járunk. Az emberiség boldog. Nincsenek háborúk és szegénység. A technológia fejlett, az emberek egészségesek. Azonban ezen gondtalan életnek hatalmas ára van: nincsenek hagyományok, irodalom, sokszínűség, kultúra, család, vallás, filozófia. Az emberiség a hedonizmusba fulladt massza, ami éppen az adott pillanat örömeire koncentrál csupán. Drogok és féktelen szexualitás.

Ebbe a tökéletes utópiába csöppen bele John a vadember. Az ő szemén keresztül már nem olyan tökéletes és gondtalan ez a világ, mint a benne élőknek. És John megpróbál szabadulni...

Nem tudom pontosan, hogy hány éves lehettem mikor először a kezembe vettem, de biztos, hogy túl fiatal, hogy rendesen megértsem. Kellett neki egy későbbi nekifutás, de akkor letaglózott. Meddig vagyunk képesek elmenni a békéért, a gondtalan életért? Mennyi mindent kell magunkról levetkőzzünk hozzá azokból ami a régi világhoz kötnek minket? Es ami a legfontosabb: emberek maradunk-e igazán?

3. Anthony Burgess - Gépnarancs (A Clockwork Orange, 1962)

Ismét egy disztopikus regény. (Nem tudok elszakadni a témától. :D) Főhősünk Alex egy tizenöt éves huligán, aki a bandájával vagy a Karóva tejbárban ücsörög, vagy épp valami újabb balhéba keveredik. Egyszer azonban rossz vége lesz a dolognak és Alex hamarosan a hűvösön találja magát, onnan pedig egy furcsa orvosi kezelésre viszik, ahol különböző eljárásoknak alávetve próbálják kiölni belőle az erőszakot. Az eredmény egy megtört ember lesz, aki azt is mosolyogva tűri, ha a lábát törli belé valaki.

Számomra egy kötelező mű volt ez a regény, már csak a szubkultúra miatt is amiben mozogtam/mozgok. A nyelvezete zseniális, de képes feladni a leckét helyenként. Emlékszem, miután az első harminc oldalt elolvastam, visszalapoztam az elejére és megint nekikezdtem, hogy biztos megértsek mindent. :D
A könyvből Stanley Kubrick csinált zseniális filmet. Erősen ajánlott mindkettő.

4. Madách Imre - Az ember tragédiája (1862)

Az ember tragédiája a magyar, de talán a világirodalom egyik legnagyszerűbb műve a szememben. A tizenöt színből álló dráma ugyan a tanterv része, mégis úgy gondolom, hogy túl hamar próbálják megismertetni a fiatalokkal. Nekem is a húszas éveim elején került ismét a kezembe és akkor értettem meg igazán a mű zsenialitását és fontosságát.

Az élet értelmének kutatása az emberiség történelmét végig kísérő eszmék tükrében, melyek kezdeti nagyszerűségük ellenére, mindig saját torz tükörképeikké válnak. Mindenképp adjatok neki egy esélyt, mert ha ráéreztek az ízére, felejthetetlen élményt fog nyújtani.

5. Arany János - A walesi bárdok (1863)

Be kell ezt a művet mutatni valakinek? De most komolyan? Nem mondanám, hogy ez a kedvencem Aranytól, de mindenképp az egyik legfontosabb műve. Ha jól emlékszem ötödik osztályban tanultuk, de a mai napig el tudom mondani az egészet. Már akkor hihetetlenül nagy hatást gyakorolt rám és azóta ez az érzés csak nőttön-nőtt bennem.

A művésznek soha nem szabad megalkudnia, s igazságérzete mindig előbbre kell legyen, mint önös érdekei. Ez a mentalitás az ami végig kísérte Arany költészetét, ez az ő öröksége, amit ápolnunk kell, s ez sugárzik ebből a balladából is. A mai napig sokszor előkerül nálam, mostanság leginkább Kálloy Molnár Péter előadásában szeretem hallgatni.

6. George R. R. Martin - Lázálom (Fevre Dream, 1982)

Azt hiszem ez a kedvenc vámpírregényem. (Elnézést Mr. Stoker) Talán 13-14 lehettem amikor a kezeim közé került először ez a regény. Az 1800-as évek második felében járunk és a Mississippi folyón haladunk a Lázálom nevű gőzhajón.

Csakhogy ez az utazás többet tartogat a vén hajóskapitánynak, mint azt elsőre gondolta volna.
Végig izgalmas, helyenként kegyetlen, pazarul megírt kaland a Lázálom, amihez fogható vámpír történetet én még nem olvastam. Bátran ki mer lépni a műfaj keretei közül és teljesen megállja a helyét.

Ha jól emlékszem életem első olyan olvasmánya volt, ahol szinte együtt éltem a remekül megírt karakterekkel. És a mai napig, amikor az a bizonyos sírfelirat az eszembe jut, egy pillanatra összeszorul a szívem:

"Többé nem csatangolunk hát
ily késő éjbe már." (Byron)

7. J. R. R. Tolkien - A gyűrűk ura (The Lord Of The Rings, 1954)

Azon generáció tagja vagyok már, akik előbb látták a filmeket, mint olvasták a könyvet, éppen ezért számomra szinte összenőtt a kettő. Peter Jackson filmjei olyan nagyszerűen építették fel Tolkien fantáziavilágát, Howard Shore zenéi pedig olyan aláfestést adtak neki, hogy amikor olvasom a könyveket egyszerűen nem tudok másra gondolni.

Szinte hallom a dallamokat, a színészek hangját. Látom a csatákat, a lélegzetelállító tájakat. Ha szereted a filmeket mindenképp olvasd el a könyveket is. Ezt a mesés kalandot át kell élni mindenképp.

8. Kurt Vonnegut - Éj anyánk (Mother Night, 1961)

A regény a főhősének memoárja, aki épp egy izraeli börtönben vár az ítéletre háborús bűnei miatt. A náci propagandistának mindenki a vérét akarja, miközben ő maga végig az amerikaiaknak dolgozott. Az egyetlen ember aki tisztázhatná, pedig szőrén-szálán eltűnt.

A történet végig leköt, fordulatai és pazar humora miatt szinte letehetetlen. Rövid, szinte végigszalad rajta az ember. A tanulságát pedig sose feledjétek:

„Azok vagyunk, aminek kiadjuk magunkat, így hát vigyáznunk kell, minek adjuk ki magunkat.”

9. Robert Merle - Malevil (1972)

Malevil egy dél-franciaországi kis kastély, melynek borospincéjében épp akkor tartózkodnak főhőseink, amikor atombombát dobnak a földre és szinte minden elpusztul a bolygón. A maroknyi túlélő elkezdi megszervezni új életét a kastélyban, azonban hamar rájönnek, hogy akadnak mások is akik túlélték a világégést és nem feltétlenül barátságos szándékkal viseltetnek irántuk.

Talán nem Merle legismertebb regénye a Malevil, azonban amikor elkezdtem írni a listát azonnal tudtam, hogy rajta kell legyen. Nem csupán azért, mert nagyon élveztem a regényt, hanem mert egy igen kellemes élményt tudok hozzá csatolni. Ezt a könyvet ugyanis a Central park füvében ülve olvastam ki.

10. H. P. Lovecraft - Árnyék az időn túlról (The Shadow Out Of Time, 1936)

Lovecraft az egyik kedvenc íróm es ez a mű volt az ami megszerettette velem. Konkrétan az első novella amit olvastam tőle, de már közben éreztem, hogy nem nyugszom addig, ameddig mindent el nem olvasok az írótól.

Mindent amit addig a horrorról tudtam felülírt számomra és egy teljesen új dimenziót nyitott meg a kozmikus horror felé. Ez az a műfaj amitől a mai napig képes vagyok borzongani. Sose felejtem el, hogy mekkora élmény volt számomra az Árnyék az időn túlról, milyen hihetetlen hatást gyakorolt rám akkor és teszi ezt a mai napig is.

10+1. R. L. Stine - Kísértet-part (Ghost Beach, 1994)

Az eddigi könyvekhez képest igen meglepő lehet ez a nyúlfarknyi kis regény, de egyszerűen nem tudtam kihagyni a listáról. Hihetetlenül egyszerű, gyerekbarát kis horrortörténet, talán a legjobb a Libabőr sorozatban. Egy délutáni olvasmánynál nem is több az egész, bár a sztori végi csavar azért megér egy misét.

De, hogy mégis miért van a listán? Mert ez volt az első könyv az életemben, amit önszántamból vettem a kezembe. Ez volt az első, amit magamtól akartam kiolvasni. Ennyi év távlatából kicsit bugyuta, de mégis szerethető rémtörténet a Kísértet-part.

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - videók, podcastek és minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!