Aki ismer az tudja, hogy könyv nélkül sehova sem megyek. Ez nálam szinte annyira alap, mint hogy cipőt húzok a lábamra. Persze mostanában csak a táskámban van egy-egy novelláskötet, de régebben volt olyan időszakom, amikor kisebb könyvekkel a kabátom belsőzsebében mászkáltam.

Tehát az olvasás legalább annyira nagy szenvedélyem, mint a filmek vagy a zene. Nem tudom elképzelni nélküle az életemet. Nem tartom magam könyvmolynak; néha falom őket, néha csak olvasgatok.

"Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott"

Aki ismer, az tudja, hogy ha könyv van a kezemben, akkor az általában valami horror vagy fantasy novelláskötet. Tudom, nem szépirodalom, de engem ez köt le. Néha azért kézbe veszek egy-egy történelmi vagy épp sci-fi regényt is, azonban van egy műfaj, ami teljesen hidegen hagyott mindig.

Ez pedig nem más, mint az életrajzi regény. Nem tudom miben gyökerezik ez a fajta averzióm, de sose éreztem ingert, hogy bárkinek is elolvassam az élettörténetét. Na, de mindig akadnak kivételek és ez a cikk se született volna meg, ha most nem egy ilyenről lenne szó.