Nem volt egyszerű helyzetben a The Coalition; egy olyan érában kellett friss Gears of War-játékkal előrukkolniuk, amikor a Microsoft számára mindössze három jelentős zászlóshajó maradt (Halo, Forza, Gears), és ha hibáznak, akkor a Microsoft iránt a maradék bizalmát is elveszíthette volna a még meglévő rajongótábor. Sok mindent lehet mondani a szóban forgó szériára, csak éppenséggel azt nem, hogy az eredeti trilógia nem lenne egy konzisztens, epikus sztori, amiben a közhiedelemmel ellentétben nemcsak darálás és adrenalin-túltengés lapul meg, hanem bizony masszív dráma, karakterívek és szívbemarkoló pillanatok is.

Persze nem szabad kihagyni azokat az epikus ütközeteket sem, amiket szolgáltatott számunkra a franchise, elég csak magára a harmadik epizódra gondolni, mely önmagában annyi nagyszabású csatát prezentált, amit a mai napig nehezen tudnak überelni. Ennek ellenére jött az újgenerációs konzolok hajnalán a Gears of War 4, amit immáron nem az Epic Games fejlesztett (bizony-bizony, volt idő, amikor az Epic Games nem a Fortnite-ról és egy saját digitális platformról volt híres), hanem átkerült a projekt a The Coalitionhöz, akik a negyedik iteráció előtt még kihozták az első játék teljes értékű remake-jét, ami valóban egy roppant pofásan sikerült újrakeverés lett.

Amilyen kiválóan sikerült a Gears of War: Ultimate Edition, legalább annyira félresiklott a negyedik felvonás. Egy időugrást eszközölve vezettek be egy kazal új karaktert, középpontban JD Fenix-szel, aki az ikonikus Marcus Fenix fia, valamint ő maga két jó barátjával, Kait Diazzal és Del Walkerrel küzd egy újonnan felbukkanó fenyegetés ellen. Természetesen a régi nagy öregek is vissza lettek ráncigálva, ellenben távolról sem volt sem Marcus, sem Cole, sem Baird annyira kidolgozva, mint korábban, az új főszereplős hármas pedig szimplán érdektelen és jellemtelen volt, ebből fakadóan pedig nem sikerült megszerettetniük magukat velem.

Éppen ezért voltam kíváncsi a Gears 5-re, amiről már előzetesen rebesgették, hogy kiválóan sikerült, azonban enyhének nem nevezhető szkepticizmussal vetettem bele magam a három éve várt folytatásba. A sztori ezúttal Kaitre és Delre koncentrál, valamint Jackre, aki ugyebár már a Judgment óta a sorozat kulcsfigurája. A sztoriról nem éppen lehet sokat beszélni; no nem azért, mert annyira spoiler-gyanús területre tévednénk, ilyen veszély távolról sem fenyegeti a Gears 5-öt.

A problémák ott kezdődnek, hogy sikerült megint elkövetnie a The Coalitionnek azt a hibát, amit már a negyedik résznél is, hogy a sztori mindössze az első egy-másfél órára terjed ki, majd az utolsó fél órában bukkan fel ismét lényegi dramaturgia. Dobálózhatnánk azzal a frázissal, hogy "mégis miért vár az ember sztorit egy Gears 5-től, a lényeg a darálás, csak kapcsold ki az agyad és élvezd a szakadó végtagokat", ellenben ahogyan már a Gears of War 4, úgy aktuális alanyunk is kellően rácáfolt erre, és erős drámát tudott szállítani, csak éppenséggel olyan pici dózisban, hogy az kevésnek bizonyult.

Adott alapvetően egy nagyon erős első fejezet, aminél még én is azt hittem, hogy valóban ez lehet a legjobb a sorozatban, ha ezt a színvonalat tartja a kampány, ugyanis hihetetlen háború hangulatot sikerült ábrázolni, a régi karakterek végre méltósággal lettek kezelve, az általam roppant mód hiányolt friss mellékszereplők is megjelentek az új részben, viszont ez a fajta lendület sajnos csak eddig tart ki. A következő két fejezetben, ami cirka 9-10 órányi játékidőt jelent, egy úgynevezett semi-open world, azaz félig nyitott világú térképen fogunk barangolni, ahol az epikus csaták helyett sokkal inkább intimebb sztorivezetésre vált a játék.
Ez a két fejezet tökéletesen alkalmas lett volna arra, hogy elmélyítsék Del és Kait karakterét, sőt még JD-jét is, akinek a személyiségét már azzal tudták volna építeni, hogy szimplán beszélgetnek róla, elmondják vele kapcsolatosan a saját nézőpontjaikat, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy a nyílt világban történő ide-oda császkálás során egész egyszerűen nem beszélgetnek a szereplők, nem ismerem meg őket, nem kerülnek közelebb a szívemhez, ami nemcsak, hogy egy elképesztően nagy luft, de magára a szórakoztatási faktorra is rányomja a bélyegét, hiszen kifejezetten untatónak hathat.

Továbbá ami még megöli a feszültséget, az az, hogy az első két fejezet konkrétan egy olyan tényezőre lett felépítve, ami távolról sem izgalmas. Kaitről már a negyedik rész végén kiderült, hogy valójában ki is ő, három éve tudjuk jól, ennek ellenére több mint öt óra játékidő arra épül, hogy ez a nagy misztikum, amit ki kell deríteni, azonban távolról sem működik ez a koncepció, ha ez már évek óta egyértelmű, ez pedig csak még inkább nehezebbé teszi a Kaittel való azonosulási faktort.

Apropó, ha már az imént JD-ről szó esett: a negyedik részben egy elképesztően sótlan főszereplőként tetszelgett, viszont itt húznak egy egészen merészet vele kapcsolatban. Mivel már a trailerekből kiderült, így nem tartom spoilernek, miszerint JD ugyebár eltaszít magától mindenkit, és alaposan megváltozik a természete, pontosan ezért nem tart főhőseinkkel a kalandjukon. Tökéletes alap ahhoz, hogy a jellemtelen, semmilyen karakterből egy izgalmas figurát varázsoljanak, az időugrás pedig hibátlan dramaturgiai eszközként támogatja meg ezt a folyamatot, majd jön a játékos számára az orbitális arcon csapás, miszerint nem elég, hogy nem bontják ki ezt a konfliktushelyzetet, de egy ponton túl sutba is dobják ezt a sztorielemet, és nem is kerül elő, mint feszültségalap. Ugyanez elmondható Fahzról is, akit egy kőbunkó, egydimenziós keménylegényként vezet fel a játék, majd hirtelen karikacsapásra az ő karaktere is vesz egy 180 fokos fordulatot - jó, legyen 90, azért a beszólogatós attitűdje megmarad, azonban semmi nem indokolja a többi karakter felé irányuló interakcióit.

Tehát se a sztori, se a karakterek, se a dialógok nem működnek - akkor mégis miért tudom azt mondani a Gears 5-re, hogy egy iszonyat szórakoztató játék? A The Coalitionös srácok gondoltak egy vadat, és kimozdítottak a franchise-t a komfortzónájából. Élből itt van nekünk a kinyílt világ, amiben akár mellékküldetéseket is végezhetünk, viszont az igazi újdonság az az RPG-mechanikák bevezetése. Nyugi, amikor előzetesen meghallottam, hogy RPG-elemeket tesznek a Gears of Warba, én is nagyokat pislogtam, ennek ellenére nagyon elegánsan és izgalmasan sikerült implementálni a fejlődés szisztémáját. Jacket ugyanis különféle fejlesztésekkel ruházhatjuk fel, amik egytől-egyig kiváltképp hasznos segédeszközöknek fognak bizonyulni az ütközetek során. Akár láthatatlanná tehetjük magunkat, pajzsot emelhetünk magunk elé, vagy ami a legszuperebb az összes közül, parancsba adhatjuk Jacknek, hogy vegye át az irányítást egy ellenfél felett - mondanom sem kell, akár még egy vesztes helyzetet is meg tud fordítani egy jól időzített, jól megfontolt húzás ezzel a képességgel.

Továbbá ezeket a skilleket mind fejleszteni is lehet, a mellékküldetésekből szerzett és a világban elszórt alkatrészek fognak szolgálni a kvázi elosztható pontokként. Itt jegyezném meg, hogy a játék támogatja a háromfős kooperatív módot, ahol az egyik játékos Jack bőrébe (vagyis... burkolatába) bújhat, ami egy jóval másabb játékstílust igényel, mint a hagyományos, viszont legalább annyira szórakoztató is tud lenni, barátokkal összedolgozva pedig elképesztően trükkös stratégiákat lehet kialakítani.

Nem szabad elmennünk szó nélkül a bugok mellett. A kampány teljesítése során legalább három alkalommal akadtam meg egy olyan hiba miatt, aminek köszönhetően nem tudtam továbbhaladni sehogy sem, és amikor egy izzasztó, mocsok nehéz szegmens után találkozom ilyennel, abban egyáltalán nincs köszönet. Ezekben az esetekben tölthettem újra a legutolsó ellenőrző pontot, nagy nehezen át kellett verekednem magam az adott szekciót, hogy... hogy aztán ismét belefussak ebbe a bugba. Ami a legérthetetlenebb, hogy a The Coalition a mai napig nem adott ki egy patchet ennek orvosolására, holott ezt már egy Day1 frissítéssel ki kellett volna javítani.

Sokáig megkérdőjeleztem, hogy miért kellett a Gears of War 3-ban bevezetett, és egyébként remekül operáló négyfős kooperatív módot kivenni, de látva az ötödik részt, elképzelhetőnek tartom, hogy nem működött volna sztori szempontjából, hogy három haverunk visít a fülünkbe. Összességében akik többen szeretnének nekiveselkedni az élménynek, azoknak ott áll a Horda mód és a Többjátékos mód - előbbi ugyebár a sorozat védjegyéül szolgáló, hullámokra osztott móka, melyben különféle ágyúkat, barikádokat és mindenféle finomságokat húzhatunk fel, majd fejleszthetjük azokat, most viszont meg is spékelték ezt az egészet azzal, hogy minden karakternek van valami egyedi, speckó képessége. Nyilván nem találja fel a spanyolviaszt, de a hozzám hasonló Gears of War-rajongók egy ilyen csipetnyi adalékot is sokra tudnak tartani, és a gyakorlatban is remekül operál.

Bevezetésre került továbbá az Escape mód is, melyben cimboráinkkal kell beszivárognunk a Swarmok központjába, hogy ott elhelyezzünk egy bombát, majd kijussunk - mindez megbolondítva azzal a csipetnyi csavarral hogy fegyvereink és utánpótlásaink végesek. Többféle fokozat is rendelkezésre áll, csapatban kifejezetten nagy móka, ugyanez pedig elmondható a Hordáról és a Többjátékos módról is, melyek során a szerzett XP mind megoszlik, azaz bárhol játszunk (a kampányon kívül), azzal képességkártyákat tudunk kioldani, mellyel a játékmenetünket tudjuk segíteni.

Már a Gears of War 4-nél is hiányoltam, és sajnos az Escape mód sem feledtette velem, hogy a Gears of War: Judgmentben megismert kiváló Overrun ezúttal is kimaradt, amiben ugyebár a játékosok által kontrollált Locustokat és COG katonákat eresztették össze anno, roppant komplex és izgalmas kereteken belül. Reménykedem, hogy a hatodik részre visszahozzák...

Számos új mordály került a Gears 5 csatatereire, amiket szinte kivétel nélkül egy élmény alkalmazásba venni. A gránátvetővel felvértezett Lancer, a minél tovább kitartott lövéssorozat nyomán egyre pontosabb Claw, vagy a Wardenek által viselt Breaker Mace hihetetlen mértékű darálást biztosít, viszont mindez nem működne, ha nem lenne piszok élvezetes a gunplay. Szerencsére viszont itt is remekel a játék, talán még sosem volt annyira élvezetes a mészárlás a sorozatban, mint az aktuális epizódban. Körülírni nehéz lenne, azonban ha az ember maga próbálja ki, kapásból feltűnik az a fajta visszajelzés, amit egy-egy találat során nyújt a játék a hangeffektekkel és a brutális csonkolásokkal.

Bár Rawin Djawadi szerezte a Gears 5 zenéjét (Westworld, Trónok harca), az esetek többségében nem találkozunk kiemelkedő tétellel. Ami viszont igazi mestermű, és megadja a befejezés keserédes, varázslatos hangulatát, az a legvégső jelentnél felbukkanó dallam, ami a legkeményebb arcok szívét is kifacsarja. Mondhatnánk úgyis, hogy a komplett album rutinmunka, amin van egy-két igazán kiemelkedő muzsika.

Tehát mit tudnék összegzésképp mondani? A Gears 5 egyértelműen egy jó irány a franchise számára, ez nem is vitás, azonban kicsit úgy érződik, mintha a The Coalition nem bízna saját magában annak kapcsán, hogy kellően fel tudnák tölteni drámával a komplett játékidőt. Holott látva a sztori utolsó fél óráját (ahol legalább három siratós pillanat is van), illetve a zseniális indítást, bőven megvan bennük a potenciál. Remélhetőleg a Gears 6-ra ez kiforr, ahogyan az is, hogy sokkal inkább cselekménydússá tegyék a történetet, hiszen érdemben alig-alig haladtunk előre valamit két teljes rész leforgása alatt.

Mindenképp ejtsünk szót a grafikáról is, ami bár játékmenet közben is igen jól néz ki, azért még mindig azt gondolom, hogy ennek a generációnak a csúcsa Xbox-exkluzív címek tekintetében a Forza Horizon 4, ellenben a renderelt átvezető videókban a színészi játéknak és a végtelenül realisztikus arcmimikáknak köszönhetően sosem látott hatást sikerült elérniük a fejlesztőknek, pontosan ezek miatt működnek annyira jól a drámai jelenetek.

Mégis a frissnek ható játékmenet miatt és az ezen a téren bevezetett újdonságoknak köszönhetően végtelenül szórakoztató lett a Gears 5, ami kapcsán külön öröm, hogy Xbox Game Passből gyakorlatilag potompénzért beszerezhetünk egy tripla-A, ízig-vérig teljes értékű, sok-sok órányi tartalommal kecsegtető címet. Mondhatni egy lépést tett előre a remek újításokkal, egy lépést pedig hátra az eredeti trilógia sztorija és karaktereihez képest...

VÉGPONTSZÁM: 7/10

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - podcastek, videók, minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
RadioPublic - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Breaker - innen is hallgathatod podcast adásainkat!