Szeretem Robert E. Howard novelláit, legyen szó akár Conan, Kull király vagy épp Bran Mak Morn történeteiről, habár minden kétséget kizárólag a kimmériai barbár minden hőse közül a legnépszerűbb.

Gyermeki rajongással tudok elveszni a hiboreai kor vad és erőszakos világában, ahol a szavak helyett a kardok döntötték el a fontosabb és kevésbé fontos kérdéseket is.

Van ezekben a történetekben valami olyan szemérmetlenül nyers őszinteség, ami kiemeli az átlag fantasyből és életben tartja őket lassan egy évszázada.