2019. október 26. 17:07 - Gladosfreeman

Borderlands - tízéves jubileumi teszt

Írta: Glados

Előszó

Akartok hallani egy jó sztorit? Négy kincsvadászról szól, akik egy rejtélyekkel és zsákmánnyal tömött bolygón, Pandorán próbálnak meg kinyitni egy bizonyos “Menedéket”, ahol a legzsírosabb kincsek várják a kalandorokat. A történetben tökös fickók, dögös csajok, őrült segítők, ronda, nagy, és csápos szörnyek, elmeroggyant banditák és katonák is egyaránt szerepelnek egy kicsit sem veszélyes planétán.

Ja, és rengeteg, értsd: RENGETEG fegyver is! Ez így jól hangzik ugye? Na ugye, ráadásul ez a történet igen régre nyúlik vissza. Hónapra pontosan tíz évvel az előttre, hogy jelen sorokat íromÉs hogy mi is ez? Hát nem más, mint az én egyik nagy kedvenc játékszériám, a Borderlands, ami a napokban ünnepelte tizedik születésnapját, és ma ezt fogjuk megünnepelni 

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1”

Először is - tíz éve, bakker... Nagyon durván repül az idő. Abban az évben minden a Batman: Arkham Asylumtól és az Uncharted 2-től volt hangos, na meg persze a mai alany sem tűnt el a süllyesztőben.

A fenti címekből is látszik, hogy bizony 2009 sem ma volt, és pont most élte meg a franchise idén szeptemberben a harmadik felvonást egy hosszabb szünet után. Most meg fogjuk nézni, hogy tíz esztendő alatt mi az, amiben a játék erős tudott maradni, és mik azok a pontok, amik igencsak megrozsdásodtak az elmúlt évek alatt, vagy már annak idején sem volt túl jó. Tartsatok velem!  

Mint említettem 2009-ben fejlesztette a Borderlands-et a Gearbox csapata, valamint a kiadó a 2K Games volt. A program egy nyílt világú, belsőnézetes, kooperatív módot tartalmazó akciójáték, rengeteg szerepjátékos elemmel felvértezveManapság ezeket a játékokat looter-shooter game-eknek hívják, szóval tegyünk mi is így. Lássunk is hozzá, kezdjük mondjuk a történettel.

A sztori lényegében olyan egyszerű, mint egy tál bableves. Négy kincsvadász megérkezik a Pandora nevű bolygóra, hogy kifosszák a Vaultotami Pandora szívében található. A Vaultban pedig a lehető legértékesebb zsákmányok és kincsek lapulnak. Utunk során, ahogy megismerkedünk a Pandora városaiban és falvaiban élő helyiekkel, ezáltal rengeteg mellékszereplő segítőtárs fog csatlakozni hőseinkhez, akik természetesen nem egyedül keresik a Vaultot.

Egy Crimson Lance nevű zsoldoshadsereg Steele parancsnok vezényletével is ugyanígy tesz. A célunk a Crimson Lance előtt megtalálni a Vaultot, utunkat azonban rengeteg elhullott bandita, kifosztott láda, legyőzött bossteljesített küldetés, lesétált (és vagy levezetett) kilométer és tonnányi loot fogja jellemezni.

Képtalálat a következőre: „borderlands 1 Claptrap”

Amiben erős maradt 

Kezdjük kívülről befelé, és kezdjük a legszembetűnőbbel: a játék grafikai stílusa a mai napig rettenetesen egyedi. A látványvilág már már ikonikussá vált ezzel a cel shaded-képregényes megoldással. Ez ad a játéknak egy nagyon jó sármot, másrészt nagyon időállóvá teszi, annak ellenére, hogy az Unreal 3-as motor nem egy mai vas már.

Például minden új karakter bemutatásakor egy rövid kis átvezető mozit kapunk, amik baromi hangulatosak, kreatívak, másrészt humorosak, és ezek biztosan nem működnének, ha a látványvilág a megszokott lenne.

És ha már humor: a Borderlands-et ami részben különlegessé tette az a fanyar, már-már kreténbe hajló, de remekül működő humorra, ami a mai napig nagyon jól funkciónálNagyon jók a beszólások, jó a képi humor, és ülnek a popkultúrális utalások. A humort legfőképp Claptrap szolgáltatja, aki a széria, és a videojáték ipar egyik legviccesebb, legfárasztóbb (jó értelemben) és legikonikusabb karaktere.

A szinkronhangja egyszerűen pazar, de nem csak neki; mindenkinek a lehető legjobb hangot sikerült kiválasztani. Felismerhetőek, illenek a karakterekhez, valamint kellő egyediséggel és vonásokkal rendelkeznek. Nem csoda, hogy a Borderlands szinkronja ennyire elismert, és ott van a top videojátékos szinkronok között. Tényleg telitalálat! Claptrapen kívül pedig még egy rakás őrült karakter is akad.

Képtalálat a következőre: „borderlands 1 Fight”

Folytassuk más lényeges és kardinális pontokkal: harcolnitápolni, és lootolni kevés játékban ennyire szórakoztató, és ez már az első részre is erősen jellemző volt. Élvezetesek a csetepaték, köszönhetően a jól megtervezett harcrendszernek, a korrekt gunplaynek, és a remek kasztoknak, akiknek vannak egyéni action skilljeik, azaz képességeik, amiket fel is fejleszthetünk, ebben az esetben pedig még változatosabbak lehetnek az összecsapások.

A feladatok elvégzésével, challenge-ek teljesítésével, ellenfelek megölésével XP-t kapunk, ami idő után szintlépéshez vezet, és eloszthatunk egy képességpontot a három ág egyikéből. De hogy milyen karaktereket is lehet fejleszteni és hogy milyen irányokba? Vegyük is át őket:

Elsőnek ott van Brick, a nehézfiú. Egy nagy, magas izomtorony, a személyisége pedig ugyan egyszerű, de legalább a szíve a helyén van. Ennek ellenére bárkinek képes letépni a fejét. Az ő action skillje a Berserk, segítségével pedig Brick eldobja az éppen nála lévő fegyverét, és az ökleivel kezdi csépelni az ellenfelét.

Három irányba lehet fejleszteni. Az egyikben a közelharci képességeit lehet magasabb szintre hoznia másikban túlélési képességeit lehet turbózni (pl. Az életerejét), a harmadikban pedig rakétavetővel és más robbanóalkalmatosságokkal kapcsolatos képességeit.

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1 Brick”

A következő a sorban a csapat mesterlövésze, MordecaiA megjelenésben enyhén Pedro Pascalt idéző karakter saját képességeinél jobban csak madarát szereti, Bloodwinget. Az Action Skillje sem állhatna ennél messzebb, ugyanis az F billentyű lenyomásával képes elhajítani madarát, sebzést okozva az ellenfélnek.

Értelemszerűen őt is három irányba lehet húzni: egyrészt fejleszthetjük a mesterlövész puskákhoz és a pisztolyokhoz tartozó jártasságait (gyorsabb tárazásvisszatartott lélegzet, stb.), másrészt Bloodwing kaphat mindenféle bónuszt (hol láttatok olyan madarat, ami ha megöl egy ellenfelet, kilootolja?), harmadrészt mindenféle orgyilkos képzést is kaphat kedvenc mesterlövészünk.

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1 Mordecai”

Harmadjára érkezik személyes kedvencem, Roland, aki a csapat katonája. Maszkulin kommandós fickóról beszélünk, aki gyakorlatilag a csapat vezető karaktere. A képessége a Scorpion Turret - ennek segítségével Roland ledob a harcmezőre egy ágyút, ami folyamatosan sorozza a rosszarcúakat.

Ezt fejleszthetjük teljesen offenzív irányba (nagyobb sebzés, egy idő után rakétaszórás), valamint támogató irányba is (egy adott körön belül pajzs/lőszer/életerő töltés, ellátmány dobás, stb.) valamint Rolandot magát is lehet fejleszteni (megnövelt életerő, gyorsabb tárazás, stb.)  

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1 Roland”

Végül, de nem utolsó sorban, itt a csapat női tagja, Lillith, a szirén. A külső domborulatainál már csak a laza stílusa, és szirén képességei a vonzóbbak. Az ő képessége a Phasewalk, aminek segítségével Lilith láthatatlanná válik, és képes észrevétlenül mozogni az ellenfelei közt.

Ha lead egy közelharci támadást valamelyik opponensére, egy ún. Phase Blastot idéz elő, ami nagy fokban sebzi az ellenfeleit. Lehet fejleszteni a közelharci képességeit, tápolhatjuk támogatói skilljeit, valamint az elementáris fegyverekkel való tapasztalatait is tornáztathatjuk.

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1 Lilith opening”

 

Na és hogy milyen fegyverekről is van szó? Na igen, a Borderlands kétségkívül legnagyobb vonzereje, az a loot rendszerDöbbenetes mennyiségű pisztoly, puska, gépfegyver, mesterlövészpuska, rakéta (amik több, különböző elemi képességekkel is bírhatnak, legyen az tűz vagy savasság), karaktert módosító modok, és mindenféle finomság található, az RPG-kben jól megszokott színskála alapján.

A szürke értelemszerűen a legáltalánosabb kategóriájú cucc, míg a narancssárga már Legendás ritkaságú tárgy. Viszont nem érdemes bedőlni a színeknek - van olyan zöld kategóriás kispisztoly, ami simán kenterbe veri némely lila társát is akár, ugyanis a fegyverek véletlenszerűen generálódnak le.

Összesen 12 millió variáció van, ami már leírva is baromi sok. Ez a sokféle fegyver különböző fegyvermechanikákat is jelent. Például egy mesterlövész puska lehet akár olyan, ami sorozatba lő, és lehet, hogy például van egy olyan magasabb szintű társa, ami azonban csak egy golyót lő ki lövéseként, így könnyen meglehet, hogy a sorozatlövő társát fogjuk többször elővenni. Ez csak egy példa volt a sok felmerülő lehetőség közül.

A fent említett változatos kasztok, a karakterfejlesztés, a rengetegféle-fajta fegyver, és az élvezetes harc, valamint a játék fent említett remek stílusa miatt, ha belerázódunk a játékba akkor nem fogja elengedni a kezünketfőleg, hogy a végigjátszás után lehetőség van egy második végigjátszásra, ahol magasabb szintű ellenfelek várnak ránk, azonban sokkal jobb loottal.

Ezenfelül a sztori DLC-k is ott vannak megannyi popkultúrális utalással, harccal, és loottal. Na de miért emlegetem ennyire a lootolást, a tápolást és a harcot?

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1”

Na de mi a gond?

Szívem szerint nem írnék ehhez a ponthoz semmit. A játéksorozatot egyszerűen imádom. Viszont a legutóbbi végigjátszás során rá kellett döbbennem, hogy ez nem ennek a játéknak köszönhető. Bár továbbra is szeretem, muszáj kiemelnem azt a rengeteg hibáját a Borderlands-nek ami nyilván abból is fakad, hogy ez egy első rész, és még rengeteg tulajdonságnak fejlődnie kellett, hogy révbe érjen.

Ilyen például a sztori; ami elmondva jól hangzik, ez a kincskeresős mizéria, papíron egy nagyon jó alap, gyakorlatban viszont egy akkora luft, hogy az nem igaz. A lore-t ismerve megvan a helye a játéknak az univerzumban, de a játékon belül ez egyáltalán nem érződik. Konkrétan a játékban sokszor nem tudtam, mit miért csinálok.

Vault kapujának kulcsaiért rohangálunk a játék háromnegyedében, ezenfelül semmi nem történik. Ha még lennének érdekes karakterek, még valamennyire menthető lett volna, de a karakterek azon felül, hogy viccesek, teljesen jellemtelenek.

A játék még egy minimális kísérletet sem tesz arra, hogy ezeket a karaktereket egy picit is emlékezetesebbé tegye. Tényleg egyedül Claptrap az, akire érdemben lehet emlékezni a játékból, a többiek szinte csak lábjegyzetek, még egy karizmatikus ellenfelünk sincs!

Képtalálat a következőre: „borderlands 1 Fight”

Konkrétan Steele a hangját a játék utolsó felében hallatja, amikorra már kezdene a játék sztori szintjén magára találni, kezd körvonalazódni, mit miért csinálunk, és már elkezdene érdekelni a dolog, amikor is felbukkan ő az utolsó előtti cutscene-ben, amit követ egy olyan hirtelen jövő fordulat az utolsó 10 percben, ami kvázi egy csettintéssel le van rendezve, egy, a játék szintjéhez képest brutálisan könnyű bossharcban. Szóval nincs jól vezetve a sztori és a karakterek sem túl érdekesek.  

És ami ezt az egészet “megkoronázza”, az a játék tempója. A hangulat keservesen lassan akar berántani. Közel 20 órának kell eltelnie, hogy végre valahára élvezni kezdjük el a gameplay-t magát. Addig el kell viselnünk a keservesen keveset sebző fegyvereket, várnunk kell, mire a skilljeink elkezdik kifejteni hatásukat, valamint mire az egész karakterünk elkezd összeállni felszerelés téren.

Persze ez az RPG-k része, a folyamatos fejlődés, de akkor is... a játék elejét illett volna ennél jobban is megcsinálni. Addig viszont kegyetlen monoton tud lenni az egy kaptafa helyszínek közötti keservesen hosszú utazgatás, amin nem segít a rém gyenge járművezérlés sem.

Ezt lehetett volna menteni a hangulattal, ami azonban közel sem elég jó. Sajnos egyáltalán nincs meg a játéknak az a pulzáló, lüktető hangulata, amire szükség lett volna. Rengeteg időnek kell eltelnie, hogy egyedül is elkezdjük élvezni a játékot. És ez bizony nagy hiba.

Sajnos ha egy jó stílushoz nem párosul érdemi narratíva és azonnal magával ragadó hangulat, akkor az csak egy félsiker. Viszont nagyon örülök ennek a félsikernek, hiszen enélkül a játék nélkül nem születhetett volna meg egy ilyen fantasztikus franchise, mint a Borderlands. Viszont fogalmazzunk úgy, hogy volt mit kijavítani a második részre. Viszont, ha nem egyedül vagyunk... 

Képtalálat a következőre: „borderlands 1 vehicles”

Négyesben szép az élet

A játék egyik legnagyobb fegyverténye, ami el tudja feledtetni a játék fent említett negatívumait (részben) az a kooperatív mód. Maximum négyen tudunk neki vágni a nagyvilágnak. Minél többen vagyunk, annál erősebb az ellenfél, viszont annál jobb is a zsákmány. Elmondhatatlanul jó a játékban a co-op.

Még a fent említett gyenge autóvezetést is sokkal jobban élveztem a haverokkal, akikkel tudtam szórakozni közben, valamint többen lehetőség van arénákban megmérettetni egymást, illetve csereberélhetünk fegyvereket stb. Hála istennek a co-op stabilan működik, és tényleg nagyon emel a játék értékén, így az első 10-15-20 óra is sokkal élvezetesebb.  

Kapcsolódó kép

Felújított Határföldek 

Egy pár szót a vége előtt, még a játék remaster változatáról is. Idén kiadott a Gearbox egy remastert az elsőhöz, a harmadik rész bejelentése kapcsán. A grafikai felújítás nem lett rossz, szebbek a modellek, érezhetően szebbek a fények és a textúrák, szóval ezzel a résszel tényleg nincs baj. Igazából tartalmilag sem rossz a helyzet csak elég kevés.

Megkaptuk a második rész minimapját, a kettőben debütált aranykulcs-aranyládás rendszert, valamint kaptunk sapkákat a karakterekhez. Én még minimum egy Badass-rendszert eltudtam volna képzelni, mert ez így elég karcsú. Öröm azonban, hogy a remasterhez járnak a játék már említett elég jó DLC-i.  Plusz akiknek megvolt az eredeti alapjáték Steamen, az teljesen ingyen megkapja a felújítást, ami egy igen jó gesztus. 

Képtalálat a következőre: „Borderlands 1 Remastered”

Verdikt 

Összességében a fent említettek alapján úgy tűnhet, hogy a Borderlands első része egy rossz játék, azonban ez távolról sincs így. Egy megfelelő társassággal a játék első felének gyenge és unalmas pillanatai is tudnak működni, a harc és a loot-rendszer örömei, valamint a tápolás változatossága, na meg a játék stílusa képes kiegyenlíteni a mérleg nyelvét.

Főleg, hogy a játék abszolút nem drága, így én arra sarkallok mindenkit, hogy minimum próbáljátok ki. Ha más nem, “időt utazni” kiváló alkalom, hogy meglássuk, hogy honnan indult ez a remek franchise, hiszen innen már csak felfelé vezetett az út, hálaistennek pedig a Gearbox hallgatott a kritikákra, merthogy egy olyan második epizódot kaptunk, hogy utána mind a tíz ujjunkat megnyalhattuk - talán egyszer arra is sort kerítünk itt a blogon.

Hogy a végpontszám érthető legyen, miért ennyi az annyi, így csak ennek a játéknak a kedvéért egy speciális értékelést fogok használni.  Objektíven a játék egy erős 6-os, míg az én szubjektív szemüvegemmel egy 8-ast ér. A kettőnek az átlaga pedig:


VÉGPONTSZÁM: 7/10

És ne feledjétek...

“Ain't no rest for the wicked!

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - podcastek, videók, minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
RadioPublic - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Breaker - innen is hallgathatod podcast adásainkat!

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://geekgeneracio.blog.hu/api/trackback/id/tr4715244996

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Könyveslány 2019.10.27. 20:44:10

A téma érdektelen, de végigolvastam, mert jó a stílusod és egyenletes tempóban érdekes tényeket írsz, gratulálok!