Guitar Hero, Battletoads és Twisted Metal - három játékcím, amelyek között látszólag semmiféle összefüggés nincs, mégis egy kosárba tehetőek egy egyszerű, de valamilyen szinten szomorú mondattal: mára azok a videojátékos zsánerek, amelyekben ezek az alkotások megszülettek, kihaltak.

Természetes, hogy az idő múlásával a közönségi igényeknek megfelelően formálódik a játékipar is, ám ettől függetlenül kétségtelen, hogy óriási űrt hagytak maguk után egyes videojátékos műfajok eltűnései. Most ezek közül fogunk szemezgetni és sorra veszünk 5+1 olyan zsánert, amik már nemigen képviselik magukat a mainstream áradatban, de mégis sokan hiányoljuk őket.

1. Beat 'em Up - "Tudod, az az oldalra haladós dolog!"

Sajnos nemigen volt túl hosszú életű a Beat 'em Up aranykora. Volt néhány óriási zászlóshajója, amik mindmáig klasszikusnak számítanak, de igazából eléggé gyorsan kifújt az őrület, ami nagyban köszönhető a technika fejlődésének, ezáltal a jóval komplexebb játékok megalkotása előtt is kinyíltak a kapuk.

Pedig mennyi nagyszerű cím is fogant meg a Beat 'em Up zsáneren belül... emlékezzünk csak vissza: Double Dragon, River City Ransom, Teenage Mutant Ninja Turtles (egy olyan korszakból, amikor a Konami még nem számított szitokszónak), a műfajt talán isten igazából népszerűvé tévő Golden Axe, Streets of Rage, Batman-játékok, az 1991-es Spider-Man: The Video Game, és persze: Battletoads. Másban is megindult a nosztalgiahullám?

A recept egyszerű volt: haladjon a játékos balról jobbra, minél változatosabb környezeteken belül, minél sokszínűbb ellenféltípusokat felvonultatva, verje össze a rosszfiúkat, olykor-olykor eresszenek rá egy főellenséget, gyűjtögessen poweruppokat, közben pedig hadd gyűjtsön pontokat is, hogy legyen mivel felvágni a haverok előtt. Nyilván a mai közönségnek ez már roppant kevés lenne, de akkoriban elképesztő élményt tudott adni.

Voltak egyébiránt modern Beat 'em Up próbálkozások is, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb a Castle Crashers, mely elképesztően egyedi stílussal lett felruházva, miközben végig megtartotta a zsáner alapvetéseit, és vissza is repített minket a múltba a játékmechanikáival. Bár nem feltétlenül modern, azonban a Tekken 3-ban is volt egy remek Beat 'Em Up minijáték a Tekken Force képében, ami azonban jóval a zsáner fénykora után robogott be.

Az utóbbi években leginkább a Guacamelee!-játékok képviselték ezt a műfajt, de már ezeknek a megjelenése is több évre tehető. Fontos itt azonban megjegyezni, hogy csak úgy, mint az energia, úgy a Beat 'em Up sem veszett el, szimplán átalakult, lévén a kérdéses műfaj evolválódott idővel a máig népszerű Hack and Slash-sé, ami sokkalta jobban megfelel a mai trendeknek, miközben olyan zseniális franchise-ok képviselik, mint a Devil May Cry, a Bayonetta, a Ninja Gaiden, a God of War és még sokan mások.

2. Rail Shooter - "Sínen megyek, oszt' lövök"

A fénypisztolyos korszak megvan még valakinek? Mondjuk itt elkülönül két rétegre ez a közönség, hiszen vannak, akik még játéktermekben élhették át azt, ahogyan embertelen mennyiségű pénzt dobáltak a The House of The Dead gépekbe, mások pedig otthoni konzolokon tették meg ugyanezt a játék és a fénypisztoly egyszeri megvásárlása után.

Egy pillanatig sem kérdés itt sem, hogy miért vált kámforra ez a műfaj, hiszen ha azért mélyen a szívünkbe nézünk, akkor azért nem volt ez a zsáner sosem annyira jó, mint amennyire fiatalként éreztük az újdonság varázsa miatt. Rém egyszerű játékmechanikákat sorakoztatott fel ez a zsáner, majd a különféle játékoknál csak úgy, mint a Beat 'em Upnál, leginkább az ellenfelek és a helyszínek változtak, de az alapvetés mindig maradt ugyanaz.

Pedig a Time Crisis, a Virtua Cop, a már említett The House of the Dead óriási pillanatokat okozott azoknak, akiknek anno volt lehetőségük megélni ezeknek az aranykorát, sokan egészen odáig is elmentek, hogy annyi időt pakoltak a játéktermekben egy-egy játékba, míg végül egy pénzérmével végig tudták tolni az egész élményt.

Néha-néha megpróbálkoztak a stúdiók az elmúlt évtizedben feltámasztani ezt a vonalat, elég csak például a kétes megítélésű Rambo: The Video Game-re gondolni. Bár azért az igazság kedvéért itt érdemes megjegyezni, hogy inkább kisebb csapatok dolgoznak ilyeneken, mintsem tripla-A kaliberű brigádok, hiszen mostanra mindenkinek leesett a tantusz, hogy a Rail Shooter műfaj mára nem több, mint egy szimpla nosztalgiagombóc, viszont jó eséllyel azok, akik anno odáig voltak ezekért, már azokat sem lehet bevonzani egy újabb körre, ergo képtelenség rájuk építeni financiálisan.

3. RTS / Valós idejű stratégia - "Gyártsd már azt a sz*rt!"

"Haladjunk mááár!", "Lehetne egy kicsit gyorsabban?!", "Itt fogok megöregedni...", és hasonló mondatok hangzanak el egy-egy RTS-játékot nyúzva, nem véletlenül - a körökre osztott stratégiai címekkel ellentétben itt az idő is egy elképesztően fontos faktornak minősül, amire oda kell figyelni, hovatovább kihoz a felhasználóból egy +1-edik képességet is, a reflexet. Itt már nem elég, hogy okosan húzzuk meg a váratlanokat ellenfeleinkkel szemben, de igényli a szoftver, hogy villámgyors észjárásunkat is hasznosítsuk.

Bár az túlzás, hogy a valós idejű stratégiai játékok mára teljesen kámforrá váltak volna, hiszen olykor-olykor megjelenik egy-két friss cím a piacon a zsáneren belül, valamint a StarCraft II mindmáig népes rajongótábornak örvend, de hogy messze nem annyira számottevő már a műfaj, az biztos.

Ha a listából egyetlen pontot ki kéne emelni, amelynek a visszatérésére, kvázi reneszánszára a legnagyobb esély van, az határozottan az RTS, hiszen nem olyan régen volt a fénykora, és meglehetősen időtálló játékmechanikákkal dolgozik a zsáner, ergo nagy valószínűséggel aki 15-20 éve is szívlelte ezen produktumokat, az most is ugyanakkora elánnal fog beleugrani esetlegesen egy StarCraft III-ba, Age of Empires IV-be (ami szerencsére már be is van jelentve) vagy egy Warcraft IV-be.

Ha engem kérdeztek, én azt mondanám, hogy teljes mértékben van még kiaknázatlan potenciál ebben a műfajban, hiszen azért valljuk be, messze nem annyira telített piacról beszélünk, mint mondjuk az FPS-ek területén. Sok-sok újat lehet még mutatni, csak egy kis fantázia kell hozzá, na meg persze, ami minden játékhoz - egy remek fejlesztőcsapat és egy kiadó, ami nem a Konami vagy az Electronic Arts.

4. Ritmusjátékok - "Úgy zúzok mint Slash!"

Tisztázzuk: maguk a ritmusjátékok még mindig jelen vannak, ha összegészében nézzük a dolgot. Évről évre jelentkezik a Just Dance franchise, nemrég kaptuk meg a fantasztikus Beat Sabert, de úgy egyébként hová tűntek a színről az olyan lehengerlő darabok, mint a Guitar Hero vagy a DJ Hero?

Persze lehet ilyenkor azzal jönni, hogy drágák túl drágák az eszközök ahhoz, hogy a felhasználók annak reményében ruházzanak be egy-egy speckó vezérlőre, hogy majd milyen ütős lesz egy ilyen játék, amikor átjönnek a haverok, de azért itt mégis olyan szériákról beszélünk, amik több éven át pörögtek, folyamatosan érkeztek az újabb és újabb etapok - ez főként a 2010-es évek eleje felé volt jellemző.

Majd szépen lassan kiapadt a zsáner és megmaradt a Just Dance és a Beat Saber, mint legnagyobb éllovas. Pedig nem is feltétlenül kell elmennünk a partijátékokig ahhoz, hogy a mainstream ritmusjátékok területén kutakodjunk: megvan még valakinek a Patapon 2? Frenetikus RPG volt még PSP-n, ami történetesen egy ritmusjáték is volt közben. Nem kellettek hozzá a haverok, te egymagadban fejlesztgetted a karaktereidet, miközben kaptál egy pazar látványvilágot és egy szörnyen élvezetes gameplay-t.

Nem gondolom, hogy a ritmusjátékok eltűnéséről a közönség igényei tehetnek, hiszen egy nagyon színes műfajról beszélünk, ami nem ragad meg a Guitar Heronál, így a speciális vezérlők ára nem lehet kifogás, miközben ott vannak a már említett Patapon 2 kaliberű szoftverek is, mint példák. Véleményem szerint sokkal inkább az lóg a levegőben, hogy a mai franchise-ban gondolkozó vállalatok nagyobb profitpotenciált látnak a már jól bejáratott, kevesebb költséget felemésztő, az átlagközönségnek pénzügyileg elérhető játékokban.

5. Autós harc - "Az én dinoszaurusz mintás ötkerekűm láncfűrésze nagyobb mint a tied"

Ha ma jelenne meg egy Twisted Metal, egy Carmageddon vagy egy Crashed!, a közönség szanaszét kapná ezeket, hogy hol van belőlük a tartalom, és hogy mégis miért kínálják ezeket teljes áron. Valljuk be, van benne ráció, de csak akkor, ha mellévesszük azt is, hogy időközben jócskán átalakult a játékipar - ez a kijelentés nyilván árnyalható mind pozitív, mind negatív irányba, akár egy külön cikket is megérne.

Ellenben az vitathatatlan, hogy olyan kort élünk, amikor a tartalmatlanságra ugranak a játékosok, hiszen szép summát elkérnek a boltokban egy-egy címért, így vélhetően senkinek nincs kedve kiperkálni a 18-21 ezer forintos árcédulát azért, hogy a kontent kiapadjon pár hét, rosszabb esetben pár nap után. Ugyanakkor azokban az időkben még ez nem volt probléma, amikor képesek voltunk hónapokig Twisted Metalozni úgy, hogy megadott mennyiségű jármű és pálya volt a játékban, nem kerültek bele újdonságok mindenféle tartalmi frissítéseken keresztül, és magáért az élményért ugrottunk be újból és újból a multiplayer arénákba, hogy szétkapjuk egymást a haverokkal.

A koncepció itt is egyszerű: mindenféle őrült járművel, amelyeken akár még fegyverek is vannak, darálják szét egymást a játékosok egy arénában, vagy bizonyos esetekben felvehető powerupokkal likvidálhatjuk egymást, lásd Mario Kart-széria. Nyilván ezt az alműfajt (merthogy inkább tekinthető ez szubzsánernek) is tekinthetjük partijátéknak, hiszen egyedül nem biztos, hogy ugyanolyan élményt nyújt, mint haverokkal nyúzva, de a Mario Kart 8 bebizonyította, hogy igenis életképes még ez a dolog, csak nem biztos, hogy ki tud tölteni egy egész játékot.

A Nintendo ezt okosan oldotta meg, mivel szimplán egy opcionális játékmódként valósították meg az arénás harcokat a Mario Kart 8-ban, ami talán ennek a műfajnak a menekülő útvonala lehet a jövőben. Komplett alkotásokat nem lehet erre építeni, de mint egy plusz adalék, teljes mértékben tud működni és fenn tud maradni továbbra is. Bár azért a teljesség miatt említsük itt meg a World of Tanks-et, ami bár nem hagyományosan a műfaj őrült oldalát képviseli, de kétségtelen, büszkén viszi az autós/járműves harcok lobogóját.

5+1. Platformer - "Ötvenedjére kezdem újra ezt a pályát"

Ugyebár az iménti mondat elég sokszor elhangzott, amikor platformereket játszottunk, nemdebár? Folyamatosan meghaltunk, leestünk és ezért újra kellett kezdenünk az adott szintet, mivelhogy a kihívás folytonos volt (ne adj isten sokszor még határozottan unfair is volt), így meggyűlt ezekkel az alkotásokkal a bajunk. Sokan feladták a folyamatos kudarc után, sokunk számára pedig addiktívvá vált ez a fajta gyűrődés.

De hogy miért +1-edik ez az elem? Nos, szemmel láthatóan nemcsak, hogy jelen van mindmáig az iparban a műfaj, de folyamatosan bővül is a kínálat pazar címekkel. Elég csak a Crash Bandicoot N.Sane Trilogy-ra, a Celeste-re, a Shovel Knightra, a Super Mario Maker 2-re, vagy akár az Ori and the Blind Forestre gondolni, amik felsőkategóriásak minőség szempontjából, és szemmel láthatóan mind a kisebb, mind a nagyobb stúdiók között fontos szerepet játszik a zsáner.

Leginkább azt láthatjuk, ahogyan a platformer alapvetések egyfajta hibridet alkotnak egy másik műfaj mechanikáival manapság. Leginkább a Shoot 'em Uppal mixelik őket (pl. Cuphead), így egymáshoz közel hozva a manapság trendi lövöldözős, adrenalindús műfajt és a retrobbnak tekinthető platformert, de látunk néha olyan csodákat is, mint a Rayman Origins és a Rayman Legends, amik azonban teljes mértékben megőrizték a stílus csínját-bínját.

A platformerek, mint olyanok, még mindig köztünk vannak, csak némileg átalakultak. Jelenleg azt a procedúrát láthatjuk, ahogyan még keresi a műfaj az útját, és szerencsére itt kijelenthetjük, hogy az útkeresés nagyon szépen zajlik, hiszen minden évben kapunk legalább egy-két kiemelkedő darabot ebben a stílusban. Remélhetőleg sosem kell búcsút intenünk neki.

Kövesd a Geek Generációt a többi platformon is:

YouTube-csatornánk - podcastek, videók, minden egyéb!
Twitter oldalunk - értesülj elsőként a csapatunkat érintő infókról!
Facebook oldalunk - értesülj elsőként a blogra kikerülő bejegyzéseinkről!
Spotify - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Anchor - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
Google Podcasts - innen is hallgathatod podcast adásainkat!
RadioPublic - innen is hallgathatod podcast adásainkat!